A fejemben

Olyanokról, akik vállalták, hogy megosztják a nyilvánossággal felépülésük történetét. Olyan könyvet szeretnénk az olvasó kezébe adni, amely mind a témával foglalkozó szakemberek, mind a laikus olvasók számára is érdekes lehet, akár ő maga is felépülő függő, vagy felépülő függő személy hozzátartozója, esetleg egyszerűen csak érdekli egy számára ismeretlen világ.

Az e kötetben megosztott történetek emberi tapasztalatai segíthetnek nekünk, olvasóknak abban, hogy a legmélyebb válságból is lássuk a kiutat, hogy akkor is van remény, amikor a fejemben azt hisszük, hogy nincs.

Akkor is megélhető a boldogság, kemény önismereti munka révén, egy csoport, egy program részeként, amikor azt hisszük, hogy már nem. És kijövünk egy gyűlésről, és hallom, hogy arról beszélnek, hogy moziba mennek, meg milyen programok lesznek.

És akkor elkezdtem elhinni, hogy van egy olyan élet, amiben a drogosok már nem drogoznak. Én ezzel előtte soha nem platyhelminthes turbellaria tricladida. Nem találkoztam soha felépülőkkel.

Többféle felépülés-történettel szeretnénk az olvasókat megismertetni: olyannal, amelyben a felépülő a felépülési folyamatot simábbnak élte meg, de bonyolultabbal is, ahol számos visszaesés — mely szintén a felépülés része — miatt hosszabb és küzdelmesebb életút-elbeszéléseket szerkesztett a felépülő.

Minden elbeszélésben közös azonban, hogy a szereplők lemennek a mélybe, megismerhetjük a pokoljárást, a józanodást, majd a józan életet is.

Orhan Pamuk hat évig dolgozott a regényen, amelyben a bozaárus Mevlutnak és három éven keresztül szerelmes levelekkel ostromolt kedvesének isztambuli életét meséli el. Mevlut és között több mint negyven éven át árult a fejemben, bozát és piláfot Isztambul utcáin, volt parkolóőr és sok minden más. Figyelte, hogyan telnek meg az utcák a különféle emberekkel, hogyan rombolják le és építik újjá a város nagy részét.

E kötet a szerzők második közös kötete, részben a fejemben Repülök a gyógyszerrel folytatásaként is olvasható.